”Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely –ahelyett, hogy előkerülne- mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.”Az idő csak egy tényező ami el múlik,a fájdalom az ami soha nem szünik.És nekem így kell éljek minden eggyes napot a fájdalommal karöltve várni a papot,hogy jöjjön és gyóntasson mert sok a bűnöm szeretek egy pasit és mással nem törödöm.Pedig lehet hogy kellene ,mert nincsen minden rendben szívverésem leáll elszáll az élet kedvem,a magány lett a gazdám ő van csak velem szórítja a szívem és lassan megöl engem.És tudom jól csak egy hely van a világon ahová bújhatnék ,de az is bezárul.A szerelmem két karja az ami megóvhat ,de ő is csak azt mondja ide még nem bújhatsz.Azt mondja harcoljak ne hagyam el magam csak azt nem tudja titokban feladtam.Pedig úgy szeretem mint soha senkit de ő csak azt kéri várjunk még picit,közben telnek a napok mulnak a percek fájnak a szavak fájnak a tettek .Megőrít a vágy ,hogy vele lehessek az idő csak telik a percek peregnek... De én hadd mondjam azt, szeretlek. És azért én elmegyek, hogy ne bántsalak, Hogy ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet. Majd ha átléped a lét köszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé, Értelmet kap, mi volt a volt, s mi volt, miért. Egyet megtudsz majd biztosan, lesz egy üzenet: Volt valaki, ki Téged mindennél jobban szeretett.

Valakit megismerni, Hirtelen megkedvelni, Végül egy nap belé szeretni. Küzdeni érte, Hogy úgy szeressen, ahogy Őt Te! Küzdeni szerelméért, egyetlen szerelmes szaváért, Te légy benne, neked szóljon; egy ilyen mosolyáért. Egy érintésért, egy csókért, Egy simogatásért, egyetlen ölelésért. Egyetlen pillanatért, egyetlen érzésért, Mikor csak az van benned, hogy a szíve már a Tiéd! De ha elbuktad a küzdelmet, Már semmi más nincs benned. Csak annyi, hogy elvesztetted, És egy kérdés: Mi értelme élned? Szeretni reménytelenül, szeretni azt, kit nem lehet, Mikor látod, hogy boldog, a szeme ragyog, de nem melletted. Küzdeni, és kaparni a földet, S a fájdalomban már-már kiég a lelked. Szeretni úgy, hogy odaadod a büszkeséged, Szeretni úgy, hogy eldobod érte életed. De te még látod a reményt, és még egyszer megalázod magad, Hátha most rádöbben, hogy téged szeret, hátha most sikert arat. De nem kellesz neki, És az önbecsülésed a porban marad. Kit imádtál,szerettél, Úgy kellett neked, mint egy falat kenyér, A Tiéd nem lehet,és bele pusztul tested-lelked, Hervadozik szíved, S egy nap ezt olvassák feletted: "Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett" Egy nap felnőni, Reménytelenül szeretni, Fájdalommal szívedben hazug mosollyal élni, A maró könnyeket eltitkolni, S a földi életet elhagyni, Ez az élet, semmi más, Harc, szeretet, fájdalom és csalódás!

Életünk során nem csak azok a dolgok befolyásolnak bennünket, amelyek megtörténnek velünk, hanem azok is, sőt, talán azok jobban, amelyek nem történnek meg velünk. Addig szép az élet, amíg nem ismered, Míg vállad nem hord terhet. Míg az arcodon örök mosolyt fakaszt, Míg nem érzel mást csak ifjú tavaszt. A múltba nézni mindig fáj, Valamit mindig tehetünk, De az emlék tovaszáll, és Könnyes lesz a szemünk. Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, Nem elég akarni, érte tenni kell. Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk. Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. Úgy hívják: szabadság. Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem. Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...

Életünk során nem csak azok a dolgok befolyásolnak bennünket, amelyek megtörténnek velünk, hanem azok is, sőt, talán azok jobban, amelyek nem történnek meg velünk. Addig szép az élet, amíg nem ismered, Míg vállad nem hord terhet. Míg az arcodon örök mosolyt fakaszt, Míg nem érzel mást csak ifjú tavaszt. A múltba nézni mindig fáj, Valamit mindig tehetünk, De az emlék tovaszáll, és Könnyes lesz a szemünk. Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, Nem elég akarni, érte tenni kell. Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk. Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. Úgy hívják: szabadság. Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem. Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...

A legmélyebb és legrégebbi vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. Ettõl kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nõ elkezd játszani!! "Az ember mindíg többet ér,mint az arca, hisz a képen nincs a lélek rajta" Ne akarj tőlem semmit, én sem akarok tőled semmit. “Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek az értékét.” "Álarcos bál zárt ajtók mögött. harctánc a prédák és a hajtók között.... Álomvilágból ültess csodát, jó szívvel ápold, hogy nőjjön tovább. Vár még varázs s nem csak olcsó csalás. De tűz kell nem parázs... Adj esélyt a rejtett álmoknak... Túl gyors hajó könnyen téveszt irányt....,, Azt akarod, hogy figyeljek Terád, magányom ködét így furja át, pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, hogy megálmodtalak. (Ákos) Kezeimmel befogom szemeidet, Szíveddel megérzed-e igazi énemet? Hogyan mondjam el neked amit nem lehet mert szó az nincs csak képzelet! Idézeteim: Az álmaink az egyetlen paradicsom amelyből nem űzhetnek ki bennünket. ˇ"A legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka. 'Olyan csend van nélküled, hogy szinte hallani, amit utoljára akartál mondani., Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan! "Életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok mikor eláll a lélegzeted.,, Ahol több az érzés, több a szenvedés is. A kihullott könny, megbosszulja magát azon, aki okozta. (Jókai Mór) A szerelem értékét az akadályok emelik,a könnyű siker megfosztja a varázsától. ( Stendhal) Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiány, ha melletted ül és tudod sosem lehet a tied.