Valakit megismerni, Hirtelen megkedvelni, Végül egy nap belé szeretni. Küzdeni érte, Hogy úgy szeressen, ahogy Őt Te! Küzdeni szerelméért, egyetlen szerelmes szaváért, Te légy benne, neked szóljon; egy ilyen mosolyáért. Egy érintésért, egy csókért, Egy simogatásért, egyetlen ölelésért. Egyetlen pillanatért, egyetlen érzésért, Mikor csak az van benned, hogy a szíve már a Tiéd! De ha elbuktad a küzdelmet, Már semmi más nincs benned. Csak annyi, hogy elvesztetted, És egy kérdés: Mi értelme élned? Szeretni reménytelenül, szeretni azt, kit nem lehet, Mikor látod, hogy boldog, a szeme ragyog, de nem melletted. Küzdeni, és kaparni a földet, S a fájdalomban már-már kiég a lelked. Szeretni úgy, hogy odaadod a büszkeséged, Szeretni úgy, hogy eldobod érte életed. De te még látod a reményt, és még egyszer megalázod magad, Hátha most rádöbben, hogy téged szeret, hátha most sikert arat. De nem kellesz neki, És az önbecsülésed a porban marad. Kit imádtál,szerettél, Úgy kellett neked, mint egy falat kenyér, A Tiéd nem lehet,és bele pusztul tested-lelked, Hervadozik szíved, S egy nap ezt olvassák feletted: "Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett" Egy nap felnőni, Reménytelenül szeretni, Fájdalommal szívedben hazug mosollyal élni, A maró könnyeket eltitkolni, S a földi életet elhagyni, Ez az élet, semmi más, Harc, szeretet, fájdalom és csalódás!