Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le bben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is. Bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket.Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent. Nem kereslek téged..Te se keress engem. Két ember akkor is rengeteget adhat egymásnak, ha nincs igazából közös útjuk, csak egy-egy pillanatra metszette egymást két út, vagy épp csak összeért. .Az, hogy én ki vagyok, attól függ Te kinek akarsz látni engem. .Csak akkor itélj, hogy én ki vagyok, ha egyszer tudni fogod Te ki voltál...Vonzódom ehhez a helyhez, itt bármikor tudsz nevetni,, ha ehhez van kedved, egy laza flört is megtalál....meghallgathatod mások búját, baját,,, közben rájössz, nem is vagy Te egyedül a bajoddal, s lám segíteni is tudsz neki.. meghallgatod... aztán téged viszont hallgatnad.Szabadjára engedheted a képzeletedet..az illúziók, az álmok földjére.Ha éppen az jön kiadhatod a mérgedet ...és még sorolhatnám. Persze sokszor törölsz, megfogadod ide soha többet,aztán új nicket készítesz, és mégegy lesz...Személyiséged, éned, vágyad minden rezdüléséből készítesz.Mert itt minden megtörténhet...ez a chat.hu..Amikor vége az erre szánt idődnek bezárod a csodakaput... Régebben azt hittem, hogy minden amit mondok, vagy teszek nagyon fontos, és ráadásul érdekelt, hogy ki mit gondol, hisz, vagy mond rólam. Ma már nem azért nem érdekel, mert nagyképű vagyok, hanem azért, mert tudom, egy ÉLETEM van, és ebbe egész egyszerűen nem fér bele, hogy mások elvárásai szerint éljek, nekik feleljek meg. Annál sokkal nagyobb békében - és szabadabban - élek. Megtaláltam a szabadságnak azt a formáját, amivel nem bántok és zavarok senkit... És ha mégis rosszat akarnál? Tépj egy számot és állj be a sorba! ;) -Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük.A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen...Titok...tabuk, vágyak, álmok, bűn.. Mindannyiunknak vannak titkaink, melyeket kiakarunk élni, melyektől megakarunk szabadulni. Itt megteheted...., megélheted, átélheted.. Mi vagyok neked? Testvér? Jó barát? Kérdőjel? Pont? Fejthetetlen titok? Lényemből ami láthatatlan gondolataidban , mondd! Összerakod? S ha összerakod, milyen lesz a kép? Amilyet képzeltél: Csúnya lesz, vagy szép? -Attól függ, mennyit tudsz belőlem: Nem rólam, ...az semmit sem jelent. A súlypont, a lényeg ott van mélyen belül, ahol lopakodva jár a csend. ...ott van a sok elmondott imádság: magam kincsei, mit féltve őrzök..... Mint megáradt folyó duzzad, egyre duzzad: s magamból egyszer mégis kivetődök! És akkor, a megszabott időben, hogy mindent a nevén nevezhessek... -Úgy mondom neked el.... és onnan jönnek felszínre a szavak. Egy érzés, egy pillanat, s egy kép, ami megmarad A valóság, s képzelet, játékot űz veled. Látod, de nem hiszed, érzed, de nincs veled. Egy látomás, végtelen, s a képzelet, száll velem. Csak érint és elhalad, mint árnyék, egy perc alatt. Itt volt, de elveszett, kerested, hol lehet. Elmúlt, de újra jön, egy szép nap, majd rád köszön. Érzed, most jó neked vágysz rá, de nem mered. Szólnál, de nincs kinek, kérdeznéd, hogy lehet? Látod, mert képzeled, érzed, mert elhiszed. Érint, bár messze vagy, álomként elragad. !Mert azt hiszed,ha szárnyaim látod,hogy mégis vannak angyalok.És félek a lelked is összetörne,ha megtudnád,hogy én csak sas vagyok."

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés