A regény a nagyepika műfaja. A beszélt köznyelven íródó mű. Rendszerint nagy terjedelmű és bonyolított cselekmények vannak benne. A formája sokfajta lehet, kötetlen írás. Ellentétben az eposzokkal. Van nagy és kisregény. A kalandregényeket a mesékhez lehetne hasonlítani. A kalandregények a hétköznapok világában játszódnak. Esetleg az alvilágba is lenyúlnak. ( Regény végén a főszereplő változtat az életmódján. Főleg a pikareszkre jellemző) A történet végén mindig győz a jó, mint a mesékben. A történelmi regények a romantikus korszak idején keletkeztek. Hiteles korszak leírva, de a szereplők többnyire nem éltek soha. Gyakran csak keret a korszak, a személyek életre keltéséhez. A romantikus regények is régi időkre nyúlnak vissza. Itt főleg a lovagregényekre gondolok. Persze a mi íróink is tettek néhány remekművet az asztalra, a romantikus irodalom terén. Most nem a maiakra gondolok, bár az ő alkotásaik is nagyszerűek, de fölöttük ítéljen az utókor. Én legfeljebb olvasom őket és ez elég is. A mai kor írásaiban is vannak romantikus elemek, csak néhol a romantika elveszik a prózai valóságban. Pár generációval később, attól még lehetnek romantikus régi regények. A realista regények az adott korba vannak ábrázolva. Elbeszélés is a realitásokból merített írás. A krimik is a regények között vannak. Persze nem mind, hiszen azok között is akad rövidebb és más műfajú. Kedvelem a krimik királynőjének az írásait (Agatha Chistie). Magyarok között is akad pár. A dokumentumírások, (riportregény) már erre a korra jellemzők Mai korba tenném a karrierista regényeket, csak az okát nem tudom ennek megmondani. Pedig a kedvenc Jókaim is írt olyanokat, amiknek ebbe a műfajba lenne a helye. Az gyermek- és ifjúsági irodalom, a szórakoztatás céljával készült, kicsit könnyebb formában. Gyakran rövidebb és tömörebb, hogy a figyelmet fenntartsa. Ide kerülnek a verses mesék és a rendes mesék, a különböző korok gyűjteményei. (János vitéz Petőfitől) Az indiánregények is ebbe a műfajba sorolhatók, szívesen lapozgatja őket legtöbb fiatal. A sci-fit írásokat hirtelen nem is tudom hova rakni. Ők is az ifjúsági irodalom környékén vannak. Kedvelem némelyiket, de vannak közöttük hosszú leírások. A cselekmény lassan bontakozik ki. Háromnegyedénél leteszem a könyvet. Persze akadnak olyanok, amelyek a figyelmet fenn tudják tartani végig, akkor is, ha nincsen tele párbeszéddel az írás. Fontos az, hogy adjanak valamit, amit a képzelet tovább alakíthat. Valahova a ponyvának nevezett műveket is be kell raknom. Bennem sok emléket idéznek fel, szépeket, kellemeseket. Sok boldog óra. Lehet, hogy ponyva, de akkor is csodálatos. A filléres regények nagy része ebbe a kategóriába került. Mert az előítélet azt nagy úr

Egy gésa emlékíratai