Nyugtalanító vörös
akár a tűz úgy éget,
simogató fekete
így látlak téged
Szeretnék sikítani
kiadni mindazt amit érzek
mégis ülök és csendesen nézlek
Behunyom a szemem
Az érzékek vad tánca,
illatok, érintések élednek a homályban
fejvesztett kusza gondolatokban
elveszve remegőn két karodban
simulni csókra éhesen
nem dacol most az értelem
csak Te, és csak Én
Vörösen, feketén
Kinyitom a szemem
-Figyelsz egyáltalán rám?
Vagy elaludtál???-
Pillanatnyi álom csak
tűnő képzelet
Lopni kicsit tőled
csak vakon merek.
Behunyom a szemem
Őrület, hisz ott vagyok
ahol vörösek az éjek s feketék a nappalok
Napként a két szemed ragyog
lángoló éjben kacagnak a csillagok
a vágyak angyala rebbenti rőt színű szárnyát
csak két pillanat volt, elszállt..
Kinyitom a szemem
- Mi bajod van?-
-Gondolkodtam..-
-Hallottad amit mondtam?-
-Ne haragudj, nem itt voltam.-
Gondolatban
két karodban
elveszve önnön magamban,
Elveszve a szenvedélyben
át sem élt csókok tüzében.
Tova tűnt a józanság..
minden szavam hazugság
Álarc, titok, rejtelem
ne lásd ahogy szenvedek.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
