Nélküled mit sem ér

Nem vagyok jó ember, se rossz
Nem haragszom, s nem vádolok
Nem érzem izét az édes bűnnek
Nem értem, miért vagyok hűtlen....

Minden kívánságom szinte valóra váltják,
Szeretnek, s nem eresztenek....
Némán állok elébe a jövőnek,
Gyertek évek, gyertek...jöjjetek....

De mégis felteszem magamnak
Az egy kérdést, mi bennem marad
Miért érzem ezt a kint, a vágyat
Melynek tárgya nem Ő, TE vagy.

Nem bírok már vidámnak lenni,
többé már nem őszinte a mosoly
nem szívből jön az ölelés, a csók
mert nem tiéd, nem tőled kapom.

Volt egy napom, tán percem
hogy megfontoljam életem
de gyáva voltam, nem bíztam benned
s tán önmagam hűsége is oda lett.

Nem jön vissza a pillanat esélye
félő, a vágyad már tovaszállt
itt voltál, éltél bennem
s meghagytad szíved lenyomatát.

Bíztam abban a csalfa hitben
engem semmi el nem tántorít
eltervezett szép remények
valóra váltják majd álmaim.

És most kérdem önmagamtól
könnyekkel küszködve, csendesen
milyen álmok, mely vágyak azok
melyek szertefoszlanak íly hirtelen.

Új az érzés és új a bánat
ez mind, mi most bennem él
egy vágy hajt percről percre
hozzád bújni, ölelni még.

Védj meg a holnaptól s a mától
mert harc dúl bennem hevesen
szaggat a kín, fáj az érzés
Szeretlek,.... erről nem tehetek.

Mert mi más fájhat ennyire
Mitől szomjazom...
Miért nem jön álom a szememre
S mitől fázom oly nagyon.

Miért van az hogy nélküled
Értelmetlen minden
Tegnap még volt egy életem
Ma már romba dőlt, nincsen

Mert nélküled nem élet
Csak a percek múlnak csendben
S míg én néma vagyok s tán vak
Te már nem leszel itten.