1.
Ismerősnek tűnt minden. Az udvar, a folyosó a lakrészben a berendezés. Járt itt valaha?
Borzongás futott végig a testén. Az is mintha az emlékeiben élne, nem vásárolta meg a lakrészt, s bár erőltette gondolatait, minél mélyebbre akart jutni, megállt a kép.
Most itt áll, és azon tűnődik miért kanyarodott ismét erre az útja?
Szépnek nem mondható a környezet, mégis késztetést érzett, ha akkoriban nem, most mégis valami azt sugallta ezt kell választani. A falak talán mesélni fognak, tisztulhat a kép. Körbe járta, s szinte
minden alku nélkül megegyezett a tulajdonossal.
Kicsit távol a város zajától, otthonosan berendezve, már -már érezte is melegét új otthonának. Egyszerű kis lakás, számára ideális. Konyha, fürdő, egy tágasabb szoba.
Tavaszra tervezte a költözést, nyárra üdévé varázsolja. Hetente kijárt, méregetett, mi hová fog kerülni, hova fér majd el? Az érzés sosem maradt el. Mintha már járt volna itt. Hessegette gondolatait, mindig az motoszkált a fejében, talán előző életében. Ez badarság! Bár sokszor, sokat
olvasott efféle könyveket, sosem hitt bennük, mégis most tartott attól a kisördög belé bújt.
Dolga végeztével az autójához sietett, indítani akarta, de az csütörtököt mondott. Körbe nézett,
hátha valakit meglát az utcán, de egy teremtett lelket sem látott. Újra indítani próbált, semmi jel nem mutatott arra, innen akár egy centimétert is előrébb halad. Kiszállt, felnyitotta a motorháztetőt,
hátha észlel valamit, ami engedi következtetni a bajra. Ahogy ott tűnődött, megszólalt valaki a háta mögött.-Segíthetek valamiben?
Egy pillanatra megdermedt. A hang! Ez a hang ismerős! Ezt már hallotta valahol.
Hirtelen megfordult, és rebegni kezdte.-Az autómmal történt valami, nem indul el. Közben az arcot fürkészte, hátha ismerősnek tűnik. De semmit nem látott ami emlékeztetné egy ismerősére. A hang
lehet hasonló tónus.-futott át a gondolatain.
-Nem vagyok szerelő, de valamelyest értek az autókhoz.-beszélt a férfi.
-Köszönöm, nekem már az is nagy megkönnyebbülés, hogy itt van.- Egy szerelőt biztosan tudunk keríteni.-mosolygott a nőre.
-Indítsa el az autót legalábbis próbáljon meg indítózni. Beült, de a köhögő hangon kívül semmit nem csinált tovább. Kiszállt, odalépve a férfi mellé aki épp az akkumulátornál babrált valamit.
A tekintete a kezére esett, majd félrefordulva a saját kezét nézte. A kis ujjat, és a gyűrűs ujjat vékony hártya kapcsolta össze. Így született. Szinte észrevétlen, akkor látszódik, amikor az ujjak kitárulnak.
Sokan mondták akik látták, te Földönkívüli vagy. Mindig nevetésbe fulladt a dolog. Csak azért nem operáltatta le, mert érdekesség, nem fájt sosem, esztétikai hiba. A rácsodálkozás, pedig élvezetes volt mindig.
A férfi jobb kezén, ugyanúgy ott volt a hártya a kis ujj és gyűrűs ujj között. Jóságos ég! A hely, a hang, az ujjak közötti hasonlóság...!
-Kérem! szólt felé a férfi. Iiigen hallom, figyelek. Már -már ki akarta bökni, hagyja a fenébe az autót, a két kéz érdekesebb, hihetetlenebb, de nem tette. Inkább azt kérdezte. Itt lakik a közelben, vagy az égből pottyant az imént? Mivel amikor az előbb széjjelnéztem nem láttam senkit. Itt lakom a szemközti házban. Éppen ma két hónapja. Értem, értem -motyogta alig hallhatóan a nő.
-Megtaláltam a hibát! Ki kell cserélni az akkumulátort hasznavehetetlenné vált. Ha megengedi telefonálok, hozatok egyet és beszerelem. Hamarosan elkészült az autó, majd kezet nyújtottak egymásnak. Összeért a két kéz. Azt nem tudni a férfi mit érzett, valamit biztosan, mert az arcán a szemeiben felfedezni vélt egy szokatlanul furcsa, megmagyarázhatatlan dolgot. A kezek mint a mágnes tapadtak össze. Mintha a pórusait lezárta volna valami. Szinte vákumszerű érzés kerítette hatalmába. A forróságról nem is beszélve. Hirtelen mozdulattal kihúzta kezét a férfiéból, aki mosolyogva kérdezte. -Talán megégettem? Nem, nem Uram, késésben vagyok már így is.- leplezte zavarát. Úgy látom ez a nap már ilyen furcsaságokkal lesz teli.-gondolta Köszönöm a segítségét!
S már ült is az autóba, az ablakot leengedte, gázt adott. Még a kezét intésre emelte egy köszönés erejéig. A férfi is intett, széles mosollyal felé kiabált.
-Ne higgye, hogy egy köszönömmel megúszta! Még találkozni fogunk!
Minden jót!- kiáltott a nő, és most örült, hogy egyre jobban távolodik a helytől. Kiderítek mindent, ez célom, elhatározásom. Itt nincsenek véletlenek! Majd a rádiót bekapcsolva, egyelőre szabadulni akart a felkavaró élményektől. Csak száguldani, most csak száguldani a napsütésben. A gombon egy nagyot csavart, hangosan szinte bömbölve szólt egy dallam ami nyugtatóan hatott rá.
2.
Ezek a télutói havas napok, a szikrázó napsütésben Tavasz zsenge illatát idézték fel benne. Mely az éledésről,a megújulásról szólt.
Továbbra is tervezgetett, járt ki a házhoz, a szabad perceit erre áldozta. Ment is minden szépen a maga útján. Az idegent, mert ő így nevezte el, azóta sem látta. A nagy nap is hamarosan elérkezett. Sikerült mindent egyszerre odaszállítani, a bútorok a helyére kerültek. A további munka már nem volt időhöz kötve. A csinosítás az ízlésen múlik, a berendezés színek összhangjának egysége.
Késő délután volt már, a fürőszobában lévő szekrénybe pakolászta a kozmetikumokat, amikor érezte fázik.Sietősre vette a dolgát, majd a szobába ment, és a konvektor kapcsolóját feltekerte. Lekuporodott elé a szőnyegre, hogy jobban érezhesse a melegét. Érezte elfáradt, mintha éhes is lenne. Akkor eszmélt fel, a Tonikon, és a kávén kívül szilárd étel szinte a gyomrában nem is volt. De! Egy nyamvadt diós patkót elrágcsált ide felé útközben, az autóban.
-Na gyerünk!-indította el magát. Pár falat, gyors zuhany, és irány az ágy!
Némi felvágott, bagett, paprika, sajt ami a hűtőben található volt. Nem éppen a bőség zavara. Bár a nagy bevásálást amúgy is itt tervezte be. Majd holnap bejárja a környéket. Készített egy jó forró teát, elkortyolgatta az étel mellé. A jóllakottság érzete mellé, már csak eg kiadós zuhany párosulhat.
Ahogy a forró víz végigáramlott meztelen testén, érezte a fáradtsága is alább hagyott, s reggelig el tudná viselni, az illatos gőzzel telitett kabinban a víz sugarát. Egy pillanatra úgy vélte mintha csengettek volna. Elzárta a csapot, fürdőlepedőbe csavarta magát. A vizes haját dörzsölgette éppen, amikor ismét hallotta a csengőt.
-Egy pillanat! Azonnal jövök!-kiáltotta.
A szobába sietett, magára kapta farmerjét, egy pólót. menet közben, még itatta a vizet hajáról, majd ajtót nyitott. Az idegen állt előtte. Zavartan álltak egymással szemben, miután a férfi törte meg a csendet.
-Fényt láttam az ablakból, hazafelé jövet, gondoltam beugrom egy üdvözlés erejéig, és megkérdezem, az autó azóta nem rendetlenkedik?
-Nem azóta minden rendben, hála az én jótevőmnek.-leplezte zavarát.
-Ma költöztem,elnézést, hogy ilyen csapzottnak lát. Fáradjon be! A birodalmam ugyan még egy barlanghoz hasonlít , viszont egy teával megkínálhatom. Udvariaskodott, bár titkon remélte nem ezt az estét fogja választni a férfi a beszélgetéshez.
-Köszönöm, kedvessségét, ez egy pillanatnyi hirtelen ötlet volt bekösznni, tudom én, mi az a költözés! Esetleg egy névjegykártyát a kezembe nyomhat, az elérhetőségével együtt, akkor egy alkalmasabb időpontban, szabad órában beszélgethetnénk.
-Nem sok embernek adom ki az elérhetőségemet, de tudja mit? Mivel olyan nagylelkü volt hozzám azon a napon amikor bajban voltam, most kivételt teszek. Feltéve ha lesz akkora szerencséje, és megtalálom a táskámat a nagy felfordulásban. Egy pillanatre kérem a türelmét. A szobába a szeme elé került a táska , a kanapéra volt lehajítva.
-Már itt is vagyok! Nem nézett a férfi kezére akarattal, s suta módon a bal kezével nyújtotta át a kis plasztik lapot. Egyet lépett az ajtó felé, majd a férfi is hátrált, a tekintetük találkozott. Sütöttek felé a szemek mintha az auráját is érezte volna. Majd szinte egyszerre szólaltak meg.Kis hangzavar támadt ebből.
-Jelentkezni fogok hamarosan, további szép estét.-köszönt ela férfi.
Amikor becsukódott az ajtó, megkönnyebbülten az ajtófélfának támaszkodott, karba tette a kezét, elmélkedni kezdett.
Ez az idegen, miért nem tűnik idegennek? Miért érzem azt számára én sem vagyok az? Izgalmasnak ígérkezik. Ettől vidám lett, s főként attól, hogy újra látta.
Pedig úgy álltam előtte mint egy ázott veréb kuncogott magában, majd gyors vetkőzéssel egy pillanat alatt a takaró alatt volt. Az sem számított a haja nem teljesen száraz. Magához ölelte kispárnáját,kényelmesen elhelyezkedett, és átadta magát az édes álomnak.
3.
A napsugár kandikált be az ablakon, erre ébredt fel. Hunyorgott felé, s jóleső nyújtózkodások közepette lassan tudatosult benne, kellemesen telt el az első éjszaka. Lassan kikászálódott az ágyból, belebújt a köntösébe és a konyhába érve feltette a kávét, majd a hűtőbe nyúlt a narancslé után. Elkortyolgatta még a kávé előtt. Hallotta nem egészséges azonnal a fekete lével megtölteni az üres gyomrot reggel. Gondolta lehet benne valami, így már pár éve az ébredése narancsos. A kávéfőző közben sípolva jelezte az illat kíséretében forrón készen áll arra felszolgálják. -Ez az igazi
ébredés gondolta, ráadásul mivel hétvége van élvezetes pillanatokat élhet át, ücsöröghet mellette. Átgondolta a napját. Rendbe teszi a szekrényeket, a terítőket, nippeket kipakolja. Jut ameddig jut, elhatározta kényelmesen végzi a dolgát. Ami pedig marad, azt majd a tanítás után délutánonként elvégzi. Felöltözött, bekapcsolta a Tv-t, zenecsatornára váltott és frissen üdén jókedvvel nekilátott a pakolásnak. Megcsörrent a mobiltelefonja. Hirtelen arra gondolt az idegen. Amikor a kijelzőt megnézte. Látta Nóra, a barátnője keresi.
-Halihó!-szólt bele vidáman. - Még kaotikus állapotok uralkodnak nálad, vagy már képes vagy beengedni úgy, hogy nem kell akrobatikus mutatványokat bemutatnom, hogy a kanapéig elérjek?-hadarta el egy szuszra.
-Már háborús állapot nincsen, jöhetsz ha gondolod, de arra számítanod kell, felszerellek azért egy két aprósággal. Porrongy, partvis meg egyebek.
-Én is úgy gondoltam nem lakásavatóra megyek, bár ha már ott tartanál akkor az lazább lenne. Segíteni indulok. Egyet azért ígérj meg, ebédelni beülünk valahová.-csicseregte.
-Rendben! Amúgy is teljesen üres a hűtő, majd olyan helyre megyünk, ahol hamarjában pár cuccot tudok vásárolni. Megérkezett Nóra, gyorsan eltelt a délelőtt úgy belemerültek a munkába, hogy amikor az órájára pillantott, már jóval elhaladta az idő a delet.
-Munkabeszüntetés!-kiáltott egyet. Megijedtem a gyomromtól, akkorát korgott! Megyünk ebédelni!
Gyors átöltözés, Nóra autója kapuban állt behuppantak, és elindultak. Az ebéd elköltése után beugrottak egy a lakáshoz közel marketbe, bevásárlás, éppen ami hirtelen eszébe jutott.-Majd valamelyik nap összeírja rendesen a listát, és kényelmesen beszerez mindent. Örült, hogy pár percre ahonnan lakik ekkora üzlet működik. Visszaérve, késő délutánig rendezgették a lakást, némelykor meg-meg szusszanva pletyiztek egy kicsit. Kitárgyalták a tantestületben fura módon viselkedő vénlány énektanárnőt, a bolondos portást, és Kovács Fannin sajnálkoztak, hogy a szülők válnak, pedig mekkora szerelem volt az övék. Szóba került hamarosan amikor minden teljesen rendben lesz a házavatóra is sor kerül, papír ceruza nélkül egy listát is összeállítottak, a lehetséges vendégekről.
Nóra lassan készülődött, elköszöntek egymástól a hétfői találkozásig. A főiskolán is együtt koptatták a padot, szerencsére egy iskolába sikerült elhelyezkedniük tanítani. Jó barátnők voltak. Mindent tudtak egymásról. Edit mégsem beszélt az idegenről. Még korainak érezte, amúgy pedig csak badarságok jutottak az eszébe, képtelenebbnél képtelenebb dolgok. Majd amikor minden tisztázódik, vagy nevetve, vagy sírástól rázkódva, de beszámol mindenről. Legfeljebb vigasztalásban lesz része, ha balul sül el a vége, akkor pedig igazán szüksége is lesz rá. Nórának komoly kapcsolata volt már jó pár éve. A házasság is szóba került, csak Péter egy vidéki munkát vállalt el három évre, abból még egyet le kell dolgoznia. Ha addig nem jön közbe semmi, összeházasodnak, amint végleg visszajön. Editnek is volt egy kapcsolata ami komolynak ígérkezett, azonban mégis szakítás lett belőle. Félreértések, nem tisztázott dolgok sorozata vezetett ahhoz abbamaradt. Nem volt drámai a szakítás, lassan elmaradtak egymástól. Egyikük sem kereste a másikat. Két út lett az övék. Azóta sem találta meg azt akire igazából vágyott, vagy egyáltalán az érdeklődését felkeltette volna. Akik legyeskedtek körülötte azokat ilyen-olyan módon lerázta.
-Az idegen! Az más! -futott át a gondolatán. Ha igyekezne nálam, talán még befutó is lehetne. Ez egy első reakció, ami várakozással teli, bizsergető izgalommal töltötte el.
4.
A hét napjai elszaladtak, azon kapta magát újra péntek lett. Ahogyan szedelőzködött a tanári szobában, ráébredt arra, otthon minden a helyére került, ragyogó tisztaság, friss üde illat várja. Mit is fog csinálni a hétvégén? Lustálkodni átadni magát az édes semmitevésnek.
Olvasgatni fog, zenét hallgat, kényezteti magát kedvére. Feldobódott, dudorászva indult le a lépcsőn. Otthon az ajtóban lerúgta a cipőjét mezítláb szinte libbent jókedvében a lakásban. Lazán ledobott minden a kezéből, hanyatt feküdt a kanapén, lehunyta a szemét és pihent. Félálomban lehetett amikor arra riadt fel csörög a mobiltelefonja. Gyorsan a füléhez emelte, a hang ismerősen csengett.
-Üdvözlöm Hölgyem! Mészáros Tamás vagyok.-szólt bele a kellemes hang a telefonba.
-Hogy érzi magát az új otthonában?-kérdezte
-Üdv, köszönöm remekül érzem magam. Végre az utolsó simításokon is túl vagyok. Igazán jól, a terveim szerint haladt minden.
-Mit szólna egy kis esti beszélgetéshez? Van pár szabad órám, ha megfelel?
-Éppen semmi dolgom nincsen ma este, a húzós hetek után, valóban az első szabad estém.-felelte Edit.
-Este hét óra megfelelne, mert ha akadálya nincsen ott tudok lenni?
-Rendben Tamás, várom hét órakor. Elköszöntek egymástól, az órájára pillantott fél öt felé járt az idő. Akkor eszmélt rá, igazából nincs is itthon semmi olyasmi ami vendégváró, étel-ital. Egy üveg pezsgő ugyan árválkodott a bárszekrényben, még egyik kollégájától kapta valami alkalomkor, de más egyéb semmi. Aztán illene is valahogyan kinézni, nem mint a múltkori villámlátogatáskor, hiszen akkor inkább hasonlított egy ázott madárhoz, mintsem egy nőhöz. Előkotorászta a slusszkulcsot, a bevásárló kosarát magához vette, elindult a közeli üzletbe.-Sietnem kell mert még a végén időzavarba kerülök-sürgette magát.
Szerencsére nem kellett sokat időzni, kevesen voltak a marketben. Rágcsálni valót, sós mogyorót, pattogatni való kukoricát, egy üveg vörösbort, Tonikot, gyümölcsöt, tejszínhabot pakolt a kosarába, és igyekezett a kassza felé. Miután hazaérkezett, mindent elrendezett, a kínáló tálra pakolta a sós kekszeket, tálkába a mogyorót. Poharakat tálcára tette. A Pezsgőt behűtötte, a dugóhúzót is olyan helyre készítette könnyen hozzáférhető legyen. Már semmi nem maradt hátra, mint saját magát rendbe tenni. Frizuraigazítás, szolid smink, leheletnyi parfüm szájfény. Kényelembe helyezkedett. Lassan hét óra lesz. A percek idáig rohantak, most pedig csiga lassúsággal haladt az óramutató. Legalábbis úgy tűnt. Majd ha lassan is, de a csengetés jelezte elérkezett a hét óra. Átfutotta testét
valamiféle jóleső izgalom, nyugodtságot színlelve ajtót nyitott. Tamás az ajtóban állt, egy szál virággal, és egy üveg itallal a kezében.
-Ennek a kellemesnek ígérkező estének örömére!- nyújtotta át, huncut mosoly kíséretében.
-Köszönöm Tamás! Csak nem itt fogunk állni az ajtóban, jöjjön, foglaljon helyet!-invitálta Edit.
Véget nem érő beszélgetésbe kezdtek, elmesélte mennyire ismerősnek tűnt a ház, a lakás, hogy az első pillanattól kezdve érezte azt, járt már itt valamikor. Tamás hangjának ismerős csengése, viszont
a kezükről, a hasonlóságról mélyen hallgatott.
Ha esetleg észreveszi, egy véletlen folytán és rácsodálkozik megbeszélik. Amúgy ma este nem, majd egy következő alkalommal, mert még korainak érezte szóba hozni. De felfedi
a rejtélyt. A családról mindkettőjükéről szó esett. Érdekes egybeesés, az ő szülei is elváltak. Amúgy pedig egyikük sem alapított még családot.
Tamás egy üzemben dolgozik technikusként. A pezsgőbontáskor felajánlotta Edit tegeződjenek, lazábban lehet csevegni, mindenképpen könnyedebb. Tamás pillantásain, őszinte tekintetében érezte kialakulóban van egy barátság, a szó legnemesebb értelmében. Mi tagadás érezte ez kölcsönössé vált. Csapongva sok mindenbe belekezdve hallgatták egymás történeteit. Száguldott az idő.
-Mit szólnál ahhoz, ha ezt a szép estét megismételnénk?-kérdezte egy hirtelen ötlettől a férfi.
-Igazán örülnék!-nem leplezve Edit az örömét.
-Talán ki is mozdulhatnánk valahova a hétvégén. Kinéznék valami szép helyet, sétálhatnánk nagyokat, majd estefelé visszaindulnánk? -nézett kérdően a lányra.
-Nem tartom rossz ötletnek, csak az Istenért ne az én autómmal menjünk félő, hogy megbokrosodna újból.-nevetett Edit.
-A szerelő rendelkezésre áll, nem hagynálak magadra az éjszakában!
Ezt olyan hangsúllyal, olyan mélyről jövő őszinteséggel mondta, úgy érezte az őrangyala ül vele szemben. Tudta, hogy akarja, nagyon akarja azt a hétvégi napot.
-S most bármennyire is jól érzem magam, lassan indulnom kell. Holnap korán reggel vidékre utazom. Felállva az utolsó kortyot kiitta a poharából, pár mogyorót a szájába tömött, és elindultak az előszoba felé. Amilyen lassan csak lehetett, szinte araszolva haladtak. Megérintette a vállát, kissé maga felé húzta Editet, így jutottak el az ajtóig. Majd megköszönve a szép estét, egy csókot lehelt az arcára, ami éppen csak érintette a bőrét. Beleborzongott.
-Én köszönöm!-suttogta, mert alig jött ki hang a torkán.
-Tehát jövő szombaton reggel hét órakor itt leszek érted, ha már a mai este is ebben az
időpontban kezdődött, maradjunk hűek ehhez a számhoz.- mosolyogta el magát.
-Sportosan lazán, semmi kiöltözés, fő hangsúly a kényelem!
Amikor egyedül maradt, átjárta a kis lakást a férfi illata, meghittséget árasztott minden. Elpakolászta a maradékokat, a sósperecből még majszolt. Most nagyon szépnek látta a világot. Különlegesen szépnek. Lefekvéskor az ágyban behunyt szemmel visszapörgette az eseményeket mindent ami eszébe jutott. Felidézte a férfi arcát, mozdulatait, a beszélgetést. Majd ismét a hangja, a kezük egyértelmű hasonlósága az hogy a szülök elváltak... Tamásnak húga van, neki bátyja, mindketten elkerültek a testvéreik közeléből. Megborzongott. Olyan furcsa minden, s bár nem akart töprengeni filozofálni mélyen, mégis azon kapta magát egyre mélyebbre jut.
.
-Jaj! Mi van akkor, ha a bátyámmal ültem szemben, ma este?-hasított belé a bizonytalanság.
-De hiszen a név nem azonos! Ő Mészáros Tamás. Én pedig Horváth Edit vagyok. De mi van olyankor, ha adoptálták?
Itt borult fel az este nyugalma. Álmatlanul hánykolódott. Persze, ha akkor nem dugdostam volna a kezemet, rátérhettünk volna mélyebben a dolgokra-tűnődött. Neheztelt emiatt magára. Majd igyekezett megnyugodni azzal a tudattal, a következő hétvégén mindenre fény derül...
5.
A hét gyorsabban telt el mint hitte, szerencsére volt az iskolában éppen elég elfoglaltsága nem volt ideje számolgatni a napokat. Esténként bekukkantott a levelezéseibe, gyors vacsora, majd a forró kényeztető fürdő után, nagyokat ásítva bebújt a takarója alá. Ma este feladata volt. Előkészítette a túracipőjét, fekete farmerját, drapp pulóverét, és egy neon zöld rövid ujjú pólót. A haját majd reggel felfrissíti. Újabban nem vasalta ki, csak vizesen behabozta, hagyta érvényesüljön a természetes göndörsége. Kényelmes viselet, csak beletúr a tartása megmarad a habtól. Ráadásul előnyös, még fiatalítja is állítják a kollégák, barátok. Bár a korával ki van békülve, nem zavarja hogy negyvenen túl jutott már.
Reggel fél hatkor csörgött a vekker. Szinte kidobta az ágy. Vidáman fogott neki a szokásos szertartásosan végzett feladatához a kávéfőzéshez. Majd szürcsölte a narancslevet, közben arra gondolt, biztosan Tamás is készülődik. Kényelmesen elkészülődött, a táskájábamegnézte az iratai
a helyén vannak-e, majd egy gyors ellenőrzés a tükör előtt. Frizura, smink rendben, indulhat a kaland. Nem sokat kellett várakozni megérkezett Tamás.
-Szia! Készen állsz? Indulhatunk?
-Igen, a tanulmányi kirándulásra készen állok. Hová megyünk?-kérdezte gyerekes kíváncsisággal Edit.
-Elmegyünk a Duna kanyarba., Esztergom, Visegrád, Fellegvár. Jó lesz? Vagy inkább vigyelek a Pizzai ferde toronyhoz?
-Csalódtam, mert azt hittem egyenesen Rómába viszel!
Jókat nevetve vidáman indultak. A nap tartalmasan, boldogan telt el. Az estét egy hangulatos útszéli fogadóban zárták. Halk cigányzene szólt, szolid világítás. Kerestek maguknak egy félreeső zugot , amely meghittnek tűnt. Edit elhatározta a kellő pillanatot megragadva, olyan pozícióba helyezi a kezét, szétnyitva ujjait kellőképpen, látható legyen a hártya. Mély lélegzetet vett, majd lázasan kotorászni kezdett a cigarettás doboz felé. Ujjait szétnyitotta, éppen annyira amennyire szükséges volt, de abban a pillanatban megszólalt Tamás mobiltelefonja. Ránézett, majd felállt, sietve odaszólt.
-Egy pillanat, azonnal jövök!
Edit mintha rossz fát tett volna a tűzre, azonnal összezárta ujjait automatikusan. No ez nem jött össze. Nyugtázta magában. Közben a pincér az asztalukhoz érve, megkérdezte óhajtanak-e vacsorázni? Milyen italt szeretnének fogyasztani? Közben Tamás is visszatért. Az autó vezetés miatt alkoholról szó nem lehetett, így körte nektárt kértek mindketten. Az étlapot böngészve egy kétszemélyes fatányéros mellett döntöttek. Házi készítésű savanyúsággal mellé. Edit azonnal elhatározta, előbb megvacsoráznak, nem teszi ki izgalomnak Tamást, még elmehetne az étvágya, a döbbenettől. Amikor teli lesz a hasuk előhozakodik óvatosan a tényekkel.
Minden a legnagyobb rendben zajlott, már a vacsora vége felé közeledtek, amikor rápillantva Tamásra észrevette, a meglepettségtől megáll a kezében a villa, nem emeli a szájához.
-Hú észrevette, elrontottam, nem tartottam kellőképpen a kezemet amikor kihalásztam a gombát a rizs alól.-hűlt el magában.
-Edit? Tessék!-leplezte zavarát.
-Végül is semmi, majd vacsora után kérdeznék valamit?
-Valami baj van?
-Semmi baj nincsen, csak tudod a szám előbb jár, mint a gondolataim. Tudta ő a meglepettséghez, a szavak megfogalmazásához jó az a pár perc ami még a vacsorából vissza van.
Amikor a pincér lepakolta az asztalt, és magukra maradtak Tamás mosolyogva kérdezte.
-Mondd te halacska vagy? Én halacska?-kérdezte csodálkozó szemekkel.
Nem arra számított ilyen formában teszi fel a kérdést. Ráadásul pont fordítva történt minden, mint ahogyan eltervezte. Kapott az alkalmon, és viccesen válaszolt.
-Igen, sellőlány! Sellő fiú is létezik?
Majd szinte egyszerre fektették le a kezüket a fehér abroszra, széttárva ujjaikat.
Micsoda véletlen..micsoda véletlen -suttogta a férfi. Pár pillanatig mozdulatlan maradt a két kéz, hol egymásra, hol a kezeikre néztek, majd mélyen egymás szemébe, az ujjaik érintették egymást. s lassan összefonódva emelkedtek, lejtették sajátos táncukat, mint a balerinák a hattyúk tavában.
6.
-Megtaláltalak. Nem kerestelek, és mégis rád találtam- suttogta Tamás.
Edit csak nézte, tekintete pásztázott a férfi arcán, heves szívdobogást érzett, majd sikított a félelemmel átszőtt gondolat a fejében. Nem, nem akarom, hogy a testvérem legyen, másként szeretném... Égett az arca szaporán vette a levegőt. Mi ez? Mi történik vele?-tört fel egy belső sóhaj.
-Most mire gondolsz, hol kalandozol?-törte meg a nehéz csendet Tamás.
Elmesélte az elejétől azt a pillanatot amikor megpillantotta a semmiből előkerülve, amikor meghallotta a hangját, amikor a kezére nézett, a beszélgetést hogy mindkettőjük szülője elvált,
a testvérek elveszítették egymás nyomát. Az ezekből eredő nyugtalanító éjszakákat.
Figyelmesen, komolyan hallgatva a lányt, elmesélte neki is voltak álmatlan éjszakái, csak egészen más miatt. Amikor először találkoztak megérintette valami érzés, valami azt sugallta ez a találkozás
az, amit érdemes megismételni. Kereste a megfelelő alkalmat, viszont azon az estén, amikor a ház előtt elhaladt, és látta a világosságot odabent, a lábai az ajtó elé vitték, szinte át sem gondolta az egészet, és ott állt. Az ujja máris a csengő gombján volt.
Egyeztették az adatokat, kizárták a vér szerinti összetartozást.- Lélek testvérek esetleg lehetünk-mosolygott huncutul Tamás!
-Akkor miért volt ismerős a ház, a környezet? Állítólag véletlenek sincsenek! A hang? A hang kellemes lehetett a fülednek, magadénak érezhetted azonnal. Valószínű az emberi agy komputer rendszere így programozott be téged. Ami pedig a hasonlatosságot illeti, ha megengeded otthon fejteném ki, mert igazán hosszadalmas lenne itt elmesélnem. Majd intett a pincének, fizetett, és elindultak hazafelé. Jó darabig szótlanul ültek egymás mellett andalító zene szólt, mindketten a saját kis világukban jártak, a hihetetlennek tűnő csodában elmerengve.
Az út rövidebbnek tűnt hazafelé, mikor beértek a lakásba egymással szemben álltak hosszú néma perceket.
Érezte Tamás egyre közelebb hajol, a lehelete simogatta arcát, majd gyöngéden átkarolva apró csókokkal halmozta el. Megmámorosodtak mindketten. Bevezette a szobába, óvatosan a heverőre fektette, egyre szenvedélyesebben csókolták egymást. Kibontotta ruháiból összesimult testük az örökkévalóságban ringatózott. Az érzés, az ölelés teljesen hatalmába kerítette, biztos volt abban akarja a férfit. Kimondhatatlanul vonzódott hozzá. Tamás, mint egy éhező úgy érezte magát, aki most enni kap. Ringatóztak egymásban, hol éppen csak enyhe mozdulatokat téve ,aztán egyre szenvedélyesebben. Megvonaglott testük együtt szárnyalt a csúcsokig. Pihegve, ernyedten feküdtek egymás karjaiban eddig ki nem mondott szavakat suttogva egymásnak. Életük beteljesedni látszott, érett szerelem lett az övék. Álmaik álmát együtt élték át..Célba értek.
Beletúrt finoman Edit hajába, s a fülébe súgta. Az érdekes jel pedig melyet mindketten hordunk annyi jelentőséggel bír csak, hogy a véletlenek műve. Vagy inkább a sors édes fintora! Képességem nincsen a múltba visszavinni téged a jövőbe annál inkább elviszlek. Edit befészkelődött Tamás ölelő karjaiba behunyta szemét, finom biztonságot nyugalmat érzett majd mindketten elszenderedtek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
