(Mese felnőtteknek)


Szerbusztok kedves Felnőtt Gyerekek, most egy igaz mesét mondok tinektek, melyet, mint a meséket, nem kell komolyan vennetek.

Élt egyszer hajdanán Jászmisérten egy pap, Szép Emilnek hívták. Fess ember volt, humora sem hagyta soha cserbe'. Szerették a lyányok, szerették az asszonyok. Ez a pap, a Szép Emil plébános, elhatározta egyszer, hogy erősíteni a hitéletet létrehoz egy egyházközösségi kézilabda csapatot. A helybéli lányok, asszonyok játszanak majd a csapatban, és a falubéli emberek lesznek majd a szurkolók.
Az elhatározást tett követte, a kézilabda-csapat megalakult. S, ha már megalakult, nyilvánvaló volt, hogy játszania kell. Edzőmeccsre a pap felkérte a szomszéd község, Asszonyméhe egyházközösségének csa-pap-tát. A leendő ellenfél boldogan mondott igent, sőt, nemcsak, hogy igent mondtak, de meghívták a Szép Emil-féle gárdát Asszonyméhére, mondván, el tudják szállásolni ott a vendégeket a falubéli vadászházban, és a mérkőzés után rendeznek tiszteletükre egy vidám jámborit.
Örült a pap, örültek a lányok, örült a falu népe.
De örült a szertáros is, boldogan tervezgette a parókián Szép Emillel a részleteket.
-Nyolc labdát fogok vinni a találkozóra, -mondta a papnak, -ebből kettőt dedikálunk, s odaajándékozzuk az asszonyméhei lányoknak.
-Hozzál kilencet, -replikázott Szép Emil, -dedikáljunk hármat, s ajándékozzunk oda hármat!
-Nem lehet, -szomorodott el a szertáros.
-Már mért ne lehetne?
-Mert csak három labdánk van, és abból is az egyik kölcsön van.
Aztán azt mondta a pap:
-Képzeld lesz egy külön szobám a vadászházban. Mit javasolsz, melyik lánnyal háljak ott éjszaka?
-Nem tom, atya -mondta a szertáros. -Melyik lánnyal akarsz, atya?
-Én az átlövőre gondoltam, -kuncogott a pap. Őt viszem be az ágyamba.
A csapat átlövője Eszes Anita volt, nagydarab, szőke lány volt, akadt fogni való rajta bőven.
-Ha-ha-ha, mondta a szertáros, -ha, ha, ha. Nagyon vicces vagy, atya.
Eljött a meccs napja. Kellemes, langyos nyári délelőtt kezdődött a találkozó, hol az egyik csapat lőtt gólt, hol a másik. Fullasztó meleg lett, mire a második félidő véget ért. A játékosok elvonultak zuhanyozni az udvar végében álló, palatetős épületbe. Az épület homlokzati részén korong nagyságú luk tátongott. Legényember odament a lukhoz és bekukucskált.
-Juj, de jó dudákat látok, -mondta vigyorogva aztán.
-Odamegyek én is, megnézem én is, -ugrott fel Szép Emil a kerti székből.
Odament és bekukucskált ő is.
Visszatért és azt mondta a szertárosnak:
-Hallod-e te Szertáros! Láttam az Eszes Anita dudáját. Hej, haj. Tényleg nagyon jó dudája van nekije, hej-haj.
-Ha, ha, ha, -mondta a szertáros. -Ha, ha, ha.
Legényember újra bekukucskált.
-Juj, de jó, muffokat is látok emberek!
-Odamegyek én is, és megnézem én is, -lelkendezett a pap.
Odaszaladt és bekukucskált.
Visszatérvén így szólt a szertároshoz.
-Hallod-e te Szertáros. Nagyon jó muffokat láttam. Hej, haj. Láttam az Eszes Anita muffját is. Az ám a muff, Szertáros!
Később ebéd után sziesztázott a társaság a fűben. A pap és az átlövő kicsit távolabb a többiektől, egy rózsaszínű pléden heverésztek. A szertáros bort kortyolt üvegből, és messziről figyelte őket. Szép Emil szorosan Eszes Anita mellett feküdt, kezük, válluk lehet össze is ért, abba a fene nagy szorosságba, ezt nem lehetett pontosan kivenni onnan, ahol a szertáros kokettált a borosüveggel.
Azt azonban ki lehetett, hogy a pap férfiassága egyszerre csak felemelkedik, és kidudorintja a nadrágot.
-Ha, ha, ha, -mondta a szertáros, ha, ha, ha. -Milyen jó humora van a papunknak!
Aztán megitta a borát, aztán felállt a kerti székből és aztán úgy elment onnan, hogy vissza se nézett többet. Még ma is mendegél, ha el nem kopott azóta a lába.

Kedves Felnőtt Gyerekek és kedves Gyermek Felnőttek! A mesék azok mesék, és a mesék soha nem igazak. Én mégis azt mondom nektek, legyetek éberek, és álljatok bőszen a strázsán. Óvakodjatok a farkastól és a meséktől. Nézzetek előre, figyeljetek hátra.... S tojjatok, tojjatok az egész világra.