.

Álmodott szerelem . Csend ékelődött zajos délutánba,

Hallgatag szívbe emléked bezárva, Üvegburába rejtett e pillanat,

Lelkedhez a lelkem ácsol hidakat. Te, ki a szeptemberi alkonyatban

Jössz, szemembe könnyeket csalogatva,

S szívemet lopva sodrod magad felé, - Mágneses távolodva betemettél.

Egy nyár erejéig képzeletemből Száműztelek, s mégis az arany őszből

Nem várt pillanatban tetten értél, S fénylő pókhálódon lelkembe léptél,

Mégis ez álmodott szerelem a való, Mely táplál, ha majd hullani kezd a hó.